Itt is az ígért csupa Nutellás babka.

Életem első ilyenje, kicsit be voltam szarva, hogy én mégis hogyan csinálok egy ilyet meg. A vicces, hogy a legegyszerűbb és legkirályabb süti a világon.

Recept: (mivel zsírdszegény maga a tészta ezért csak Szafi lisztből csináltam)

• 140 gr Szafi Free Világos puha kenyér lisztkeverék
• 1 gr só
• 30 gr frissen facsart citromlé 
• 310 g langyos víz
• 150 g Szafi Free Expressz lisztkeverék 
• édesítő

Összekeverjük, majd pihentetjük. Bambuszrostliszten kinyújtjuk , mintha kakaóscsigát csinálnánk, tethát téglalapra, majd rákenünk annyi langyos nutellát, amennyi szépen elfedi (ne túl vastagon). Feltekerjük, mintha csigát csnálnánk, és nem darabokra vágjuk, hanem ketté vágjuk az egészet, és a töltelékes oldallal felfelé kell néznie. Vagyis van két hosszú nutellás csíkunk. Azt szépen egymásba fonjuk és akár így is ki lehet sütni, de tortaformába is rakhatjuk és akkor kerek lesz. Előtte jól olajozzuk ki azt amibe belerakjuk. Egy jó 40 perc biztosan kell neki 180 fokon, de ha a teteje kérgesebb lesz, akkor már alul is jó.

Olyan egyszerű, mint az 1x1, illetve alacsony szénhidrátos diétába simán jó, mivel eléggé sok zsír van benne.

Recept:

• 3 tojás
• 120g langyos mascarpone
• 1 ek ch csökkentett liszt én kókuszlisztet használtam
• 2 gerezd fokhagyma
• fűszerek (só, bors, majoranna)

Az egészet összekeverjük és kiolajozott gofrisütőben megsütjük.

Gyerekkorom nagyon nagy kedvence.

Konkrétan 20 Ave minimum így készül nálunk a raffaello.

Hozzávalók:

• 40 dkg tejpor (kókuszból is biztosan mükődik)
• 20 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg cukor, mi enneka felét se használjuk édesítőből
• 25 dkg vaj

A tejport 1,5 dl vízben felforraljuk, ha kihűlt belekeverünk minden mást. 1 órára hűtőbe rakjuk, majd golyókat formálunk és kókuszreszelékbe forgatjuk. Tádáááááám. 

Ha már az omlettet szinte mindig sósan készítjük el, akkor miért ne lehetne édesen is megcsinálni?

Úgy gondoltam, hogy na nekem most tényleg szénhidrátmentesen kell eljészítenem egy palacsintát, de úgy, hogy közben a zsír se legyen benne túl magas. Mivel ketogén étrenden vagyok, ezért gondolkodtam a jól bevált ketogén palacsinta receptemen, de úgy voltam vele, hogy súlycsökkentés a célom, így a zsír bevirelből is lejjebb kell vennem.

Recept: 

• 100 ml mandulatej
• 2 db tojás
• 20g holland kakaó
• édesítő

Egyszerűen simára keverjük és kisütjük őket palacsintasütőben. 3db lesz belőle és bármi finomsággal meg tudjuk tölteni. Szerintem aki rántottánál bonyolultabb dologgal nem próbálkozott még, annak is sikerülni fog tutira.

Na szóval az egész túrógombóc mizéria nálunk úgy kezdődött, hogy Anyukám rengeteg féle és fajta receptet kipróbált, hogy szegény idióta gluténérzékeny gyermeke is egyen e remek étekből...Hát odáig jutottunk, hogy pucéran voltam hajlandó megenni csak, mármint a gombóc volt pucér, nem én. Na de azért csak telnek az évek és változik az ízlésem, illetve én is próbáltam magamnak gombit gyártani, viszont sosem tudtam hogyan is kéne, mert Anyunak mindig olyan jól sikerült nekem meg nem...de hát akkor is kell nekem egy saját recept, nehogy má' ne legyen.

Recept:

• 150g zsírszegény túró
• 25g zabliszt
• és annyi tojásfehérje amitől szépen összeáll
• 1 ek citromlé
• édesítő
• darált quinoapehely

Szóval mint látjátok a nagyon sok bonyi hozzávalót összekeverjük, a quinoapehely kivételével, gombóckákat formázunk és egyesével a felforrt vízbe dobáljuk, amibe előtte egy csipet sót rakunk. Közben reméljük nem esnek szét, megvárjuk míg feljönnek a víz felszínére és még kicsit hagyjuk benne őket, aztán lecsöpögtetve kiszedjük, majd átpasszoljuk a serpenyőbe, amiben időközben a darált quinoapelyhet egy kevés édesítővel megpirítottuk. Megforgatjuk őket és kéééééész is. Utolsó lépés told be az összeset az arcodba.

Amikor azt hiszed mindennel találkoztál már életed folyamán és ismered a betegséged összes rejtett és nem rejtett csapdáját...akkor kapsz egy marha nagy pofont, hogy lehet nem is volt olyan nehéz sosem. Tegnapi nap folyamán az a megtiszteltetés ért a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért részéről, hogy meghívást kaptam egy rendezvényre, ahol végre a cukorbetegség lelki oldalával is foglalkoztunk. Két nagyszerű másik cukorbetegtársammal, Danival és Diával együtt 10-18éveseknek tartottunk egy interaktív beszélgetést felnőttek nélkül. És ekkor jött a hidegzuhany...életem folyamán talán ha egyszer ért atrocitás tanártól és párszor egy-egy randipartnertől azért, mert cukros vagyok. Viszont ezek a tinik nap, mint nap szembenéznek ezzel a komoly problémával. Ez a probléma pedig nem másokban, mint a pedagógusainkban keresendő. Intőket kapnak, elszeparálást kell átélniük, amivel néha együtt jár (mint minden emberi butasággal) az, hogy az osztálytársaik is kiközösítik őket. Pedig egyébként nagyszerű kölykök, beszédesek, van fogalmuk a világról, sportolnak, van aki napi 4-5 órát (10évesen...bocsánat még másfél hónap múlva lesz csak 10) és hihetetlenül jó kérdések vetődnek fel bennük, annak ellenére, hogy mekkora nyomás van rajtuk minden átkozott nap. Sajnos a társadalmunk így szocializálódott, hogy ha beteget, mozgáskorlátozottat látunk elfordulunk, kérdem én: mégis mi a jó fenét várunk az y és z generációtól, hogyha a miénkben és fölöttünk levők generációjában romlott már el valami? Hányszor hallotta(d)m, hogy ez a mai fiatalság?! Megvetően szoktam erre válaszolni, hogy mindig is fejétől bűzlik a hal...

Nekem óriási mákom volt, mindig minden közösség, ami körülöttem volt a családomnak számított és bármikor számíthattam rájuk, egyetlenegy osztálykirándulást vagy tábort nem kellett kihagynom csak azért mert valamilyen betegségem van. Pedig voltam nem egy-két eléggé rázós kiránduláson még általános iskolában, amikor is se víz, se áram, de még wc-ből is csak pottyantós volt, kórház meg több 10-20km-re, mégis egyszer se fordult meg a szüleim vagy az én fejemben, hogy azért nem megyek, mert cukros vagyok. Itt most elmondok egy hatalmas köszönömöt és hálát adok úgy az Atya Úristennek, hogy nem vagyok hívő.

A másik hatalmas probléma, amit sajnos akaratlanul is elkövet még az is, aki nem direkt csinálja, hogy a betegséggel azonosít minket. Emberek ő itt Lívia...Lívia tudjátok a cukorbeteg. Ezt egy 13-14 éves lány szájából hallani (nyilván személyiségi jogok védelme miatt a saját nevemmel használtam fel), megdöbbentő és lelombozó, hogy emiatt nem szívesen beszél erről csakúgy. És most kérlek képzeljetek magatok elé egy gyönyörű fiatal lányt, aki mindezt olyan halkan mondta, hogy alig hallottuk, de ebben a minimális hangban is benne volt az a kifejező fájdalom, amitől én mindenkit óvnék és védenék.

Végül térjünk át arra, hogy ha már jól kidühöngtük magunkat a kamu pedagógusokon, vagyis szimplán az egyszerű magától is félő tanárokon (akinek nem inge...), akkor ne kezeljük a cukorbetegeket úgy, mintha valami fertőző betegségük lenne. Nyugi, üzenem mindenkinek nem lehet elkapni! 

Utoljára kéne megemlítenem azt, hogy ha szülőként olvasol és van diabéteszes gyermeked, akkor kérlek sose büntetsd akkor, amikor magas a cukra. Beszélj vele, értetsd meg vele (hogy ha ő okozta a magas cukrát), hogy ez milyen veszélyekkel járhat a későbbiekben, viszont ha önhibáján kívül keletkezett akkor sose, de tényleg sose állj bele vele egy vitába. Miért?! Mert elkezd majd hazudni...félni fog tudatalatt, hogy valami rosszat csinált, mégha nem is ő csinálta, de titkolni fogja és belekerül egy ördögikörbe, amiből nagyon nehéz kiszállni. Néha engedni kell, és mégis szorosan fogni. Nem vagyok szülő, nem tudom elképzelni milyen nehéz lehet, de ugyanúgy ahogy nekünk diabéteszeseknek jó leülni és megdumálni a dolgokat, úgy kérlek titeket csodálatos szülőket, üljetek le egymással bent a kórházban vagy egy kávézóban és beszéljétek meg, hogy mennyire baromi nehéz kamaszodó vagy éppen egy gyermek diabéteszessel, aki nem érti miért nem ehet csokit, úgy mint a többi kisgyerek.

Viszont minden rosszban van valami jó, rájöttem mindig van előnye ha az ember különbözik a többitől, sokkal empatikusabb, elfogadóbb, nyitottabb és közvetlenebb lesz a világgal. Az első 10perc kritikus állapot volt nálunk az előadás folyamán, nekünk is új volt ez a szerep és a gyerekeknek is...viszont sokkal gyorsabban és könnyebben oldódtak fel köztünk...köztünk, akik ugyanolyanok, mint ők. Ugyanolyan különcök, akik vércukormérésnél lenyalják az ujjukról a vért, akiknek csipog a pumpájuk, vagy akik jót nevetnek egy közös vércukormérő versenyen. 

Remélem a jövőben az emberek hozzáállása is változik és könnyebben fogadják majd az “új” dolgokat, amiket mi hordozunk magunkban.

Nagyon szépen köszönöm, hogy szebbé varázsoltátok az unalmas, egyhangú vizsgaidőszakomat.

Szóval igazából ennek 2 receptje is van, mert egyszer sem volt minden lisztem, ami az alapreceptbe kellett volna, így szinte mindent össze-visszacserélgettem. Mindkettőt leírom, mivel szerintem finomak, viszont a második az, ami nekem minden szempontból tökéletes volt.

1. Recept:

• 280 g paleo sütemény lisztkeverék (szafi)
• 20 g nyújtható édes lisztkeverék
• 40g bambuszrost liszt
•  60g tejpor
• 244g tojásfehérje
• 1 db tojás
• 80g kókuszolaj
• 40g langyos víz
• 60g cukormentes csokipasztilla

Nyilvánvalóan összekeverjük a száraz és nedves hozzávalókat külön külön edényben, aztán összeforgatjuk. A végén amikor összeállt a massza formázhatónak kell lennie, mint egy kenyér tésztának. Hagyjuk állni egy 10-15percet (én rányitottam az ablakot, mert könnyebb volt utána nyújtani). Bambuszrosttal megszórt munkafelületen kinyújtottam kb 0.5-1cm-re és "pogácsát szaggattam" belőle. Egy kiolajozott sütőpapírra (tepsibe nyilván) helyeztem és előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem. Nekem 35 db lett ebből az adagból.

Ennél a receptnél 1db kekszben csokipasztilla nélkül: 53,4 kcal, 3g ch, 1,4g fehérje, 2,6g zsír van. Szerintem elég baráti, természetesen nem váltja ki a normális étkezést, szóval maximum, mint desszert szerepeljen 1-2db az étkezésben.

2. Recept:

• 280g nyújtható édes lisztkeverék
• 20g péksütemény liszt
• 40g ch csökkentő rostkeverék
• 60g tejpor
• 300g tojásfehérje
• 1 db tojás
• 75g kókuszolaj
• 40g langyos víz
• 100g cukormentes csokipasztilla

Ugyanúgy csinálunk mindent, mint az előző receptnél, annyi különbséggel, hogy ch csökkentőn nyújtjuk és kicsit nagyobb helyeket kell hagyni a tepsibe helyezésnél, mert nőnek (nem sokat, de azért fújodnak).

Szóval elég sokan megrohamoztatok istán a túró pizza receptje miatt, így gyorsan fel is töltöm nektek, hogy ne kelljen várnotok olyan sokat, mint mostanában szinte minden receptemre (utólag is bocsiiii, de vizsgákkal küzdök a jogi karon).

Szerintem marha egyszerű, sosem nézek receptet, mert valamiért nem tudom követni, így ez recept, meg hát persze a makróim korlátozása miatt "nehezebben" mozgok a kaja összeállításában.

Recept:

• 200g zsírszrgény túró (lidl)
• 56 g tojásfehérjelé (dobozosat használok)
• 1 púpos ek bármilyen liszt (szafi péksütit használtam)
• só, bors

Az egészet homogén állagúra dolgozzuk és egy kiolajozott sütőpapírra helyezzük és a mancsunkkal szépen pizza formájúra lapogatjuk. Nyilván ebből adódóan több kicsit is lehet csinálni, illetve egy nagyot, ahogy én is csináltam. 180fokon 20 percet sütöm, igazából én barnára sütöttem és utána kivettem megkentem paradicsomszósszal és pakoltam rá minden fincsit, majd visszaraktam 10percre. Éljen a magas fehérje tartalmú vacsiiii.

Vegán is lett a recept pedig nem is így terveztem, viszont nagyon jó fűszeres lett és jól ropog (ez nálam valami fétis lehet, hogy ropognia kell a kajának).

Receptje nagyon egyszerű:

• 150g répa darálva
• 20g zabpehely
• 2 ek útifű maghéj
• só, bors, vegeta, kurkuma, chili, és amit csak szeretnél

Nem kell bele tojás, mert a répa elég vizes, viszont ha valaki szeretne belerakni akkor rakjon, én hagytam állni a masszát egy jó 20percet, hogy az útifű maghéj megszívja magát rendesen. Végül serpenyőben kisütöttem egy kenésnyi kókuszolajon.

Mint ahogy instán említettem ez is egy elfuserált receptből lett végül összerakva, mivel nem tetszett a süti állaga, így gyorsan átvariáltam a saját szájízemre.

Recept: 

• 200g zabliszt
• 90g zabpehely
• sok sok édesítő (zab miatt)
• 300g növényi tej (cukrozatlan)
• 10g útifű maghéj
• 70g víz
• vanília aroma
• csokipasztilla

Mindent szépen összekeverünk és végül egy nagy tálba öntjük, amit előtte kiolajozunk vagy sütőpapírra rakva sütjük meg. 180 fokon 20 percig sütjük, lehet tovább is és akkor keményebb szelet lesz belőle, olyan jó ropogós.

Banános omlós finomság készült nálam a napokban, mert el akarok pár lisztet használni, amit annyira nem használunk, vagy nem jött be úgy, ahogy vártuk.

Ilyen nálunk a muffin lisztkeverék, ami sajnos nekünk csak 2 sütiben ízlik, így lassan fogy, ezért kellett elhasználnom valamiben. Pont kapóra jött, mert bebarnult banánok voltak itthon és emlékeztem, hogy anno valaki csinált banánból browniet, na mondom akkor valami hasonlót összetákolok a kis fejemből.

Így született meg a recept ehhez a mini kuglófos és muffinos sütihez:

Recept:

1. 345g banán 
2. 80g karobos muffin lisztkeverék
3. édesítő (kihagyható, ha a banán elég érett)
4. rum aroma (mehet bele rendesen)

A banánt összenyomkodjuk, majd összeforgatjuk a liszttel édesítővel, és végül elkeverjük a rumot is benne. Szilikonformákba tesszük és 180fokon 30-40 percet sütjük, de mindig ellenőrizzük, hogy átsültek-e. Én egy kicsit hamarabb vettem ki, mert így sokkal omlósabb volt. Fontos, hogy leghamarabb csak langyosan együk, mert egyébként a liszt miatt van egy furcsa mellékíze azoknak, akik nem használnak általában szafis termékeket. A szilikonformákat még a Lidlben vettem egy jó 6hónapja, szóval szerintem az már nem beszerezhető, viszont nagyon tetszik a minősége.

Tápértéke 100g-ra: 151kcal, 35g szénhidrát, 2.7g fehérje, 0.5g zsír

Ha a szénhidrátot szeretnénk csökkenteni, akkor a banánt lecserélhetjük bogyósgyümikre is, viszont úgy változhatnak az arányok a recepthez képest.

Rengeteg komment és üzenet érkezett a virslis papuccsal kapcsolatban. Igen azzal a kis rondácskával, viszont azóta amúgy kb 3x megsütöttem és mostmár egyre szebb, de inkább hívnám hot-dognak.

Szóval a lényeg, hogy zsírszegény és a receptet Szafi oldalán találtam itt.

Annyit változtattam, hogy én 6 felé osztottam és formáztam a kis tészta darabokat, kb. egy darab nyers tészta nekem 82-89 gramm volt, illetve több sót raktam bele, mellé még kurkumát és borst is szórtam bőven. Szépen belenyomtam egy kis fűszeres paradicsomlevet és rá a virslit és kééész a mutatvány.

A jó hír, hogy bármikor lehet enni, ha reggelire akarod vagy ebédre, uzsira bármire fantasztikus. Ebben tényleg nem fogtok csalódni, mert nagyon jó és könnyen kezelhető tészta. Remélem nektek is ekkora örömöt fog okozni, mint nekem.

Sziasztok!

Nem is olyan régen raktam fel az instagramomra (kattints csak rá) egy zsírszegény rizs-köleskoch-ot, aminek páran kértétek a receptjét. Igazából, azért is lett így keverve a köles a rizzsel, mert sajnos elfelejtettem, hogy nincs elég köles itthon. Így jár az, aki több, mint 6 hónapig ketozik...akkor nem kellett ilyenekkel foglalkoznom, úgy látszik mindennek vagy előnye.

Recept:

• 55 g köles
• 100g rizs
• 2dl kókuszos rizs tej (joya-sat szoktam használ, nekem ennek az íze jött be a legjobban)
• 50-60g tojásfeherjelé

A kölest a rizzsel együtt és édesítővel feltesszük kétszer annyi vízben egy csipet sóval. Puhára főzzük és ekkor hozzáadjuk a 2dl kókusztejet. Amikor kicsit már összeállt akkor levesszük a tűzről és langyosra hűtjük. Amíg hűl a tojásfehérjét kemény habbá verjük egy kevés édesítővel. Amikor kihűlt a rizses massza belekeverjük óvatosan a a felvert tojáshabot, és egy kiolajozott edénybe simítjuk. 180 fokon sütjük 25 percig majd 200fokon addig, amíg meg nem emelkedik és be nem barnul. Vigyázzunk ne égessük meg! Mivel ebben nincs tojássárgája, így kicsit lazább lesz a a rizskoch, amikor megsült, de hagyjuk kihűlni (össze fog esni) és utána nagyszerűen vágható lesz. 

Ezután már csak magában kell enni vagy le lehet önteni valamilyen cukormentes sziruppal. Természetesen akár reggelire vagy vacsorára is jó, mivel hosszan felszívodó szénhidrátot tartalmaz csak és kizárólag. Nekem alig emelte meg a cukromat pedig 1-2 g ch híján majdnem 30g szénhidrátot vittem be, ezzel a kis édességgel. Nem utolsó sorban egyszerű és nem is drága édesség.

A tápérték tartalma 100g-ban: 70 kcal, 12,87 g szénhidrát, 3,5 g fehérje és 0,5g zsír.

Ha elkészíted kérlek oszd is meg velem egy kép formájában az instagram oldalamon, amit ITT tudsz elérni.

Az egyik kedvenc elkészítési módom a zabkásának.

Ahogy én csináltam: felvertem édesítővel egy tojásfehérjét, majd 45g zabpelyhet összekevertem egy lábasban 25g vaníliás fehérjével és 1 dl növényi tejjel és felraktam a tűzhelyre. Gyorsan kavargattam míg trutymos nem lett és a tűzről levéve hozzákevertem a tojásfehérjét. Végül azzal díszíted, amivel csak akarod.

Ez az adag keksz nélkül 31g szénhidrátot, 24g fehérjét és 10 g zsírt tartalmaz.

Jó étvágyat hozzá!

Sziasztok!

Sokan ismertek már az instagram oldalamról ( diab_diary), ahol főleg recepteket osztok meg illetve a cukorbetegségemmel kapcsolatban tabuk nélkül mindent. Viszont szeretném még egyszer rögzíteni, hogy hogyan is kezdődött minden.

Gyerekkorom óta vagyok gluténérzékeny, így számomra ez sosem okozott nehézséget, hisz nem is ismertem másféle életmódot. Vagyis konkrétan jelenleg 21 éve élek gluténmentesen. 2009. január 20.-án ismerték fel, hogy cukorbeteg vagyok, ekkortól fordult fel teljesen az életem, illetve a szervezetem mükődése is. 18,7-es értékkel mentem be a saját lábamon és pár szúrás után, már azonnal inzulint kaptam. 1,5 hétre tervezték az inzulin beállításomat, viszont ez egy picit elhúzodott, de ezekről később mesélek. Minden ment szépen kb. 2 éven keresztülm amikoris havonta híztam és fogytam felváltva több 10kg-t. Sajnos állami szférában azt mondták hazudok és biztos hánytatom magamat, ezért volt szerencsém a diagnózis előtt még egy pszichológushoz is, hogy megállapítsa, amit mind tudtunk, hogy nem hánytattam magamat. Magán úton sikerült kideríteni, hogy PCOS-om van illetve hashimotom. Éljen gondoltam, ekkor 3 autoimmun betegséggel a hátam mögött. Viszont ekkor sem állt le. a folyamatos hízásom. Rengeteg dietetikuson átmentem, próbálták összerakni az étrendemet, de valahogy mindegyiktől csak tovább híztam. Ezzel egy időben elkezdtem panaszkodni egy olyan dologra, amire olyan 1 hónapja jött rá egy nagyon kedves doktornő. Természetesen ekkor se hitt nekem egy doki sem, mert szegény 14 éves kislány biztos megint hazudik. Természetesen ez nem volt sosem elég nekem úgy látszik, kis telhetetlen vagyok, illetve úgy gyűjtöm a betegségeket, mint mások a matricákat. Inzulinrezisztens lettem. Na persze nem olyan értelemben, mint ahogy sokan ismerik. A külsőleg adott inzulinra vagyok rezisztens. Sajnos sokszor kellett emiatt inzulint is váltanom és olyakor nagyon magas dózisra is alig-alig válaszol a szervezetem. Viszont egy több mint 6 hónapos ketogén diéta után és lassan egy hetes szénhidrát evés után azt mondhatom talán csökkent ez a intolerancia. Hab a tortán az volt, hogy sajnos valóban pszichológushoz kellett volna fordulnom, de nem amiatt, hogy hánytatom magamat, hanem mert az úgynevezett diabulémiába sikeresen beleestem (erről is lesz később egy hosszabb kifejtősebb poszt. Viszont úgy gondolom sikeresen kigyógyultam belőle hála az instagramnak és az ottani közösségnek, akikre rátaláltam.

Szóval dióhéjban összegezve ez lenne az én kis életem. Élhető nagyszerűen, mindenegyes napom egy küzdelem a súlyommal, a diétával, de az enyém és szeretem.

Ígérem nemsokára több blogposzt fog születni!