Sokan ismertek már az instagram oldalamról ( diab_diary), ahol főleg recepteket osztok meg illetve a cukorbetegségemmel kapcsolatban tabuk nélkül mindent. Viszont szeretném még egyszer rögzíteni, hogy hogyan is kezdődött minden.
Gyerekkorom óta vagyok gluténérzékeny, így számomra ez sosem okozott nehézséget, hisz nem is ismertem másféle életmódot. Vagyis konkrétan jelenleg 21 éve élek gluténmentesen. 2009. január 20.-án ismerték fel, hogy cukorbeteg vagyok, ekkortól fordult fel teljesen az életem, illetve a szervezetem mükődése is. 18,7-es értékkel mentem be a saját lábamon és pár szúrás után, már azonnal inzulint kaptam. 1,5 hétre tervezték az inzulin beállításomat, viszont ez egy picit elhúzodott, de ezekről később mesélek. Minden ment szépen kb. 2 éven keresztülm amikoris havonta híztam és fogytam felváltva több 10kg-t. Sajnos állami szférában azt mondták hazudok és biztos hánytatom magamat, ezért volt szerencsém a diagnózis előtt még egy pszichológushoz is, hogy megállapítsa, amit mind tudtunk, hogy nem hánytattam magamat. Magán úton sikerült kideríteni, hogy PCOS-om van illetve hashimotom. Éljen gondoltam, ekkor 3 autoimmun betegséggel a hátam mögött. Viszont ekkor sem állt le. a folyamatos hízásom. Rengeteg dietetikuson átmentem, próbálták összerakni az étrendemet, de valahogy mindegyiktől csak tovább híztam. Ezzel egy időben elkezdtem panaszkodni egy olyan dologra, amire olyan 1 hónapja jött rá egy nagyon kedves doktornő. Természetesen ekkor se hitt nekem egy doki sem, mert szegény 14 éves kislány biztos megint hazudik. Természetesen ez nem volt sosem elég nekem úgy látszik, kis telhetetlen vagyok, illetve úgy gyűjtöm a betegségeket, mint mások a matricákat. Inzulinrezisztens lettem. Na persze nem olyan értelemben, mint ahogy sokan ismerik. A külsőleg adott inzulinra vagyok rezisztens. Sajnos sokszor kellett emiatt inzulint is váltanom és olyakor nagyon magas dózisra is alig-alig válaszol a szervezetem. Viszont egy több mint 6 hónapos ketogén diéta után és lassan egy hetes szénhidrát evés után azt mondhatom talán csökkent ez a intolerancia. Hab a tortán az volt, hogy sajnos valóban pszichológushoz kellett volna fordulnom, de nem amiatt, hogy hánytatom magamat, hanem mert az úgynevezett diabulémiába sikeresen beleestem (erről is lesz később egy hosszabb kifejtősebb poszt. Viszont úgy gondolom sikeresen kigyógyultam belőle hála az instagramnak és az ottani közösségnek, akikre rátaláltam.
Szóval dióhéjban összegezve ez lenne az én kis életem. Élhető nagyszerűen, mindenegyes napom egy küzdelem a súlyommal, a diétával, de az enyém és szeretem.
Gyerekkorom óta vagyok gluténérzékeny, így számomra ez sosem okozott nehézséget, hisz nem is ismertem másféle életmódot. Vagyis konkrétan jelenleg 21 éve élek gluténmentesen. 2009. január 20.-án ismerték fel, hogy cukorbeteg vagyok, ekkortól fordult fel teljesen az életem, illetve a szervezetem mükődése is. 18,7-es értékkel mentem be a saját lábamon és pár szúrás után, már azonnal inzulint kaptam. 1,5 hétre tervezték az inzulin beállításomat, viszont ez egy picit elhúzodott, de ezekről később mesélek. Minden ment szépen kb. 2 éven keresztülm amikoris havonta híztam és fogytam felváltva több 10kg-t. Sajnos állami szférában azt mondták hazudok és biztos hánytatom magamat, ezért volt szerencsém a diagnózis előtt még egy pszichológushoz is, hogy megállapítsa, amit mind tudtunk, hogy nem hánytattam magamat. Magán úton sikerült kideríteni, hogy PCOS-om van illetve hashimotom. Éljen gondoltam, ekkor 3 autoimmun betegséggel a hátam mögött. Viszont ekkor sem állt le. a folyamatos hízásom. Rengeteg dietetikuson átmentem, próbálták összerakni az étrendemet, de valahogy mindegyiktől csak tovább híztam. Ezzel egy időben elkezdtem panaszkodni egy olyan dologra, amire olyan 1 hónapja jött rá egy nagyon kedves doktornő. Természetesen ekkor se hitt nekem egy doki sem, mert szegény 14 éves kislány biztos megint hazudik. Természetesen ez nem volt sosem elég nekem úgy látszik, kis telhetetlen vagyok, illetve úgy gyűjtöm a betegségeket, mint mások a matricákat. Inzulinrezisztens lettem. Na persze nem olyan értelemben, mint ahogy sokan ismerik. A külsőleg adott inzulinra vagyok rezisztens. Sajnos sokszor kellett emiatt inzulint is váltanom és olyakor nagyon magas dózisra is alig-alig válaszol a szervezetem. Viszont egy több mint 6 hónapos ketogén diéta után és lassan egy hetes szénhidrát evés után azt mondhatom talán csökkent ez a intolerancia. Hab a tortán az volt, hogy sajnos valóban pszichológushoz kellett volna fordulnom, de nem amiatt, hogy hánytatom magamat, hanem mert az úgynevezett diabulémiába sikeresen beleestem (erről is lesz később egy hosszabb kifejtősebb poszt. Viszont úgy gondolom sikeresen kigyógyultam belőle hála az instagramnak és az ottani közösségnek, akikre rátaláltam.
